Prologue

But now you'll never know,

Baby, I loved you first

[Amelia Cortez]

Az ajtó hatalmas csattanással nyílik ki. Betörtetve az osztályba a plázacicák a legújabb őszi divattal. Megtorpan az elől álló, s lesajnáló tekintettel néz végig az osztálytársain, rajtunk. Hidrogén szőke tincseit műkörmözött ujjai közé veszi, eljátszadozik vele, majd szabadon engedve megcélozza a leghátsó padokat, s így eltűnik a szemem elől is. Hál’ Istennek. Csatlósai is követik, s mikor érzem, hogy sikerül úgy kezdenünk az utolsó évet, hogy nem szólnak be, hát nagyon tévedek. 

- Amelia Cortez! Hát te is előkerültél? – hátulról csap le, hangja gúnyosan cseng, s az osztályban lévők beszélgetése megreked. Szívem hevesen kezd el dobogni, de mégis úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna. – Nocsak. Utolsó évben azt is megérem, hogy szoknyát látok rajtad. – jelenik meg hirtelen előttem. Kezeit padomra téve. Napbarnított bőrén tökéletesen áll a fehér egybe ruha, kiemelve dekoltázsát és homokóra alakját, amit övvel emelt ki még jobban. Tökéletes smink és tökéletes haj, mint mindig, mint minden nap, 3 év alatt. – De megsúgom, a ronda külsődön nem javít, sőt a hatalmas csülkeid is nyilvánvalóvá válnak mindenkinek. Szóval ez egy igazán rossz választás volt, Cortez, de végül is már csak egy évig kell kibírnom az undorító, ocsmány pofádat. – azzal, gúnyos mosollyal az arcán ott hagyott, pont akkor mikor a csengő megszólalt. A többi osztálytársam is berontott az osztályterembe, végén osztályfőnökünkkel, aki bezárta az ajtót. Az osztály székhúzogatással helyet foglalt, s néma csend teremt azonnal. Osztályfőnökünk végig nézett rajtunk, s mintha eszébe jutott volna a három évünk szinte minden megélt pillanata, elmosolyodott. 

- Köszöntelek titeket itt 12/B-seket, utoljára. Ez a negyedik és egyben utolsó évünk is együtt. Minden szabályt ismertek már szinte kívülről, mégis megszegitek őket. Ismeritek egymást, mintha 1000 éve ismerősök lennétek, s attól félek, ez megszakad, amint nyáron leérettségiztek és kirepültök innen. – a tanár hangja, pont, mint 4 éve ugyanolyan megrendíthetetlenül cseng. – De ne beszéljünk semmi érzelmesről, hisz én férfi vagyok, amúgy se csípem, ti meg csajok kibőghetitek magatok a szalagavatón és a ballagáson. – páran felkuncogtak, a fiúk pedig nevetek egy cseppet, majd kezdetét vette az első nap átka, a három osztályfőnöki. Utáltam ezeket. Nem tudok elszakadni az osztály egyetlen egy tagjától sem, így szünetbe mindig megtalálnak, hiába próbálok szabadulni, a folyósóra. Lábaimat összeszorítva simulnak egymáshoz mióta a szőke hidrogén fejű megszólta testsúlyom. Sose voltam nádszál vékony kisasszony. Sose leszek, de bármit meg akadnék egy modell alkatért. Pár perc duruzsolás után, a tanár úr ismét megszólalt. 

- Mivel már lassan negyedik éve ez a felosztás, hogy Mia és Jordan az első padban ül a többiek, pedig a háttérben így változtatunk ezen. – köhintet, majd elővett egy lapot. – Én fogom beosztani ki-kivel, ül minden órán. Mielőtt elkezdődött volna az iskola, volt időm megnézni mindenki órarendjét és így osztottam be a párok. – s elkezdte sorolni a neveket volt, aki örült, volt, aki nem. Az én nevemre voltam a legjobban kíváncsi, ám mikor meghallottam síró görccsel rohantam volna ki a teremből.

- Amelia Cortez és Harry Styles. – hallottam a nyögését, s nem tudtunk mit tenni. – A hátsó padba, jobb oldalra. – felálltam és a hátitáskámat a vállamra véve lehajtott fejjel indultam meg. Harry már vigyorogva várt, ő befészkelődött a falhoz, én pedig sóhajtva ültem volna a székre. Persze, kirúgta alólam, én pedig a fenekemre huppantam. Az egész osztály hatalmas nevetésbe tört ki, én meg próbáltam visszafojtani könnyeim, de nem ment könnyen. 

- Mr Styles. Segítsen felállni Ms Corteznek. – jelentette ki mogorva hangján tanár úr. Harry szem forgatva felállt és a kezét nyújtotta. Elfogadtam, én naiv, s ahogy Harry ördögien rám villantotta tökéletes mosolyát, tudtam irtó nagy gázban vagyok. Felálltam, Harry pedig visszahúzta a széket. Leültem rá, lábaimat próbáltam nyugovásra bírni, de sehogy se ment. A tanár folytatta az ültetés rendet, míg Harry odahajolt hozzám és köhigcsélve a szemembe nézett.

- Ms Cortez jobb, ha vigyázz magára az elkövetkezendő 9 hónapban, mert ha csak egy rossz mozdulatot tesz, olyat fogok csinálni, ami miatt még a városból is elköltözik. – jelentette ki és sunyi mosolyt eresztette. – Egyébként… Beleültél a rágómba. – kacsintott rám, majd tekintettét a tanárra emelte. Fúj. Megcsóválva a fejem kezdtem el figyelni a tanár úrra, majd kicsengettek.

- Következő órán lediktálom az órarendet. – s ott is hagyott minket. Új padtársam felállt és odasétált a csipetcsapatához. Én viszont nem tudok kimenni a lányokhoz, mert ha felállok… Észreveszik a rágót, az ajtóra pillantottam. Láttam, ahogy a szőke tincsek bekukkantottak, és kezével int, miközben kék szemeivel az sugallja „Igyekezz már!” Mély levegőt vettem. Akkor nevessenek. 

- Figyeljetek. – szólalt meg Harry nevetve. Az osztály bent maradó tagja csak engem nézet. Akkor történjen meg, hátrább húztam a széket és felálltam. Meg se próbáltam takarni, tudták ők is, hogy Harry mit csinált, s én is. Szedtem a lábaim, a többiek már szakadtak a röhögéstől, s végre sikerült kiérnem a lányokhoz.

- Menjünk a wc-re és takarjatok, légy szíves. – együtt érző mosollyal kerítettek be, majd becsörtettünk a wc-re. Perrie, szőke hajú barátnőm bevizezte szoknyám hátsó részét és hamar, folt nélkül leszedte a rágót. Undorodva dobta ki, majd sóhajtva neki dőlt a falnak.

- Utolsó évünk. Ki kell bírnunk. – jelenti ki, s mind a négyen összemosolygunk. 9 hónapunk maradt ez már tényleg semmi lesz az eddigi évekhez, utána végre tényleg megszabadulunk tőlük. Minden szemét seggfejtől. A csengő újra felharsant kisebb idő után, sóhajtva sietünk vissza a termünkhöz, majd beléptem, mielőtt leültem volna, megnéztem a már rágómentes székem és leültem. Ugyanabba a pillanatba, amikor Harold is leült mellém.

- Tudod, leszámítva a rágót, elég jó segged van, Szépségem. Mit szólsz benne vagy egy menetbe? – ujjai combomra tévedtek, mire tudtam, hogy itt az én időm. Tanár úr épp ekkor lépett be a terembe és én azonnal feltettem a kezem.

- Tanárúr, Mr Styles fogdoss. Szeretnék egy másik padtársat kérni… vagy inkább egyedül ülni, mint mindig. – tettem hozzá halkabban.

- Mr Styles, nem bír a vérével? – fejcsóválva végig nézet, majd sóhajtott. - Ms Coltez cseréljen helyett Ms Fisherrel. – szólalt meg határozottan. 

- Ne kérem! Szeretnék továbbra is a pasimmal ülni. – szem forgatva vártam az ítéletet.

- Ez nem kívánság műsor. Most pedig üljön Mr Styles mellé. – felálltam egy időben Gabriellával, s lehajtott fejjel indultam a pasija mellé.

- Ha egy ujjal is hozzáérsz, meghalsz! – azzal levágta, magát Harold mellé. Én megnézve jól a széket, leültem az új padtársam mellé, aki a gyönyörű kék szemeivel rám mosolygott, s rózsaszín ajkai is halvány mosolyra álltak. Mély sóhaj szakadt fel belőlem. Nem tudom melyik a jobb. Az mellé ülni, aki molesztálni fog vagy az mellé, akibe elsős korunk óta szerelmes vagyok. Tényleg gőzöm sincs.